fbpx

IMPRESSZUM
Copyright © Ásmány Kata
Photo by Off Péter & Pixabay

alt-icon

Hogyan dolgozza fel...?

Hogyan dolgozza fel régi mintáit, elakadásait, nehézségeit egy biográfiai konzulens?
A cím kissé provokatívan azt sugallja, mintha volna az emberek között egy kiválasztott csoport

Ez az írás az én fogalmaimat, az én élményeimet és az én véleményemet tükrözi. És néha a családomét és a barátaimét is.

 (a biográfiai konzulensek), akik birtokolják a Szent Grált (vagy a spanyolviaszt) és könnyebb nekik, mint bárki másnak.
De tulajdonképpen mindannyian tudjuk, hogy mit kell tenni: reggel frissen felkelni, derűsen nekiállni a feladatnak, kitűzni és lépésekre bontani a célt, megtenni ma, amit ma meg kell tenni, észrevenni mindenben a jót, elengedni a haragot és a bosszankodást, ellenállni a kísértésnek, nyitottnak lenni a világra, elvégezni az előre elkészített jócselekedeteket*, hálásnak lenni mindazért, amid van és minden nap Boldognak lenni. Ugye?

 Ha nem megy, akkor az nem azért van, mert nem vagy biográfiai konzulens.
A duális világban, amiben élünk, mindennapi kötelesség legyőzni a rosszat és választani a jót. Valahányszor rossz érzést kelt bennünk valami – az éhségtől a gyászig –, akkor előbújik belőlünk a legkisebb királyfi, és eltökélten le akarja győzni a negatív sárkányt. Ez a harc legtöbbször tudattalanul zajlik bennünk és az eredménye gyakran szorongás, alvászavar, növekvő feszültség, önszabotázs és elakadás.

Jung óta foglalkozunk a bennünk élő archetípusokkal (ősmintákkal). A legegyszerűbb feldolgozás szerint a női minőségeket három belső minta határozza meg: a Szűz, az Anya és van az a harmadik, amit politikailag korrekten Varázslónőnek hívunk, és nehezen emésztjük meg, hogy Boszorkány, vagy Szajha. Úgy ítéljük el a felszínen az ehhez a archetípushoz tartozó rossz tulajdonságokat – manipuláció, szenvedély, titok, mesterkedés, befolyásolás, stb. –, hogy mindannyiunk titkos vágya pl. Erósz varázslatában elmerülni, vagy ezt a tudást birtokolni.

A biográfiai munka során a „jó” és a „rossz” nem igazán értelmezhető fogalom. Egy nehéz élethelyzet arra kényszerít, hogy átgondolj dolgokat, amiket addig készpénznek vettél, vagy hogy elővedd olyan képességeidet, amiket az ágy alatt, a bőröndben tartasz gyerekkorod óta. Egy régi minta akadályoz egy szabad döntésben, és megtámogat – mint egy mankó –, ha kicsúszik a lábad alól a talaj. Ha elakadsz, akkor a tehetetlenség elszomorít vagy feldühít, ugyanakkor kénytelen vagy kreatívan megoldásokat keresni, átkeretezni, vagy irányt változtatni. És mindez nem jó érzés.

Fogalmam sincs, hogy „egy biográfiai konzulens” hogyan dolgozza fel a régi mintákat, elakadásokat, nehézségeket, ezért csak arról tudok írni, hogy én hogyan csinálom. Mostanában.

Nem tudom, hogy az ember valóban képes-e megváltoztatni a hozott és tanult tulajdonságait, vagy hogy ez szükséges-e, de abban hiszek, hogy képes megismerni ezeket a mintákat és a saját szolgálatába állítani őket. A perfekcionizmus egy halálos betegség, kényszeressé, szorongóvá tesz, magas vérnyomást okoz és gyakran szívinfarkust is. De ha tudom, hogy perfekcionista vagyok, megkereshetem, hol van erre a tulajdonságomra igény (az életemben és a munkámban), és hol szükséges lazítanom. Megismerhetem a perfekcionizmusomat teljes valójában – önismereti vagy biográfiai munkában –, hogy értsem, mire van valójában szüksége és hogyan lehet lenyugtatni, vagy a benne lévő energiát hasznosítani.

Ha elakadásaim és nehézségeim vannak, akkor hajlamos vagyok cselekedni, hogy megszüntessem a tehetetlenség rossz érzését. De egy ideje már ilyenkor igyekszem nem cselekedni, hanem figyelmesen együtt élni ezzel az elakadással, vagy nehézséggel, és csak várni. Megpróbálok a társaságában maradni, mert ha levágom mind a hét fejét, akkor nem fog tudni válaszolni a kérdéseimre.

A napi gyakorlatokban ez azt jelenti, hogy az életem történeteit (konfliktusokat magammal vagy másokkal) visszajátszom és elemzem az ún. sormintázással (amit Halász Zsuzsa nevezett el így és illesztett a biográfia módszerei közé), egyfajta figyelmes visszatekintéssel a megismerés céljából.

Születésem óta minden tehetségem és kreativitásom megvan arra, hogy a dolgokat megoldjam, és rengeteg pozitív tapasztalatom is arról, hogy ez milyen jól megy nekem. Ha éppen nem, akkor arra hív fel az élet, hogy ne automatikusan és gyorsan cselekedjek, hanem képes legyek szabadon dönteni arról, hogy a cselekvés-e a legjobb megoldás az adott helyzetben. (Ez akkor jó tulajdonság? Vagy rossz?)

A megismerés és a megértés látszólag egy pillanat alatt történnek meg. Valójában csak akkor, ha sikerül a helyzetet ennyire gyorsan beskatulyázni és eltenni. Ilyenkor gyanakodj :) 

*„Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jócselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Ef 2,10).