fbpx

IMPRESSZUM
Copyright © Ásmány Kata
Photo by Off Péter & Pixabay

alt-icon

Mennyit adj a köpenyedből? - útmutató kezdő szentek számára

A keresztény kultúrkörben alapvető kötelességünk másokon segíteni, észrevenni szükségüket és

 Ez az írás az én fogalmaimat, az én élményeimet és az én véleményemet tükrözi. És néha a családomét és a barátaimét is.

feleslegünket megosztani a rászorulókkal. Szent Márton történetét azért tartjuk szem előtt, hogy figyelmünket a külsőről a belsőre, a megszerzésről az odaadásra irányítsa.

A magyar hagyomány szerint tavasz óta ontja nekünk bőségét a Föld, és íme, itt az idő, hogy amikor ennek vége szakad, akkor az ember adjon vissza valamit a világnak: egyrészt takarja be a fagyérzékeny természetet, és tegyen rendet a kertben, hogy ezzel gondoskodjon a manók és más kerti lények téli szállásáról; másrészt a besötétedő világba engedje ki saját belső fényét.

Ez az évköri időszak a begyújtás kezdete, hogy a kályhák meleget adjanak, és a gyertyák ideje, hiszen rohamosan rövidülnek a nappalok és a hétköznapi tevékenységek ellátásához is több fényre van szükségünk. Itt az ideje viszonozni a többiek felé, amit a Gondviselőtől kaptunk.

De mennyit adjak?

Márton minden bizonnyal nyitott szemmel és szívvel járt, és ezért nem ment el a koldus mellett. Észrevette a szükséget. De Márton nem adta oda köpenyét a koldusnak. Kardjával vágta ketté, és a felét megtartotta magának. Aztán felpattant a lovára és a maradék köpenybe burkolózva folytatta az útját. Annyit adott, amennyit nélkülözni tudott, amennyi nem akadályozta abban, hogy aztán a saját dolgát is végigvigye. Tisztában volt azzal, hogy a fél köpeny elég-e az útra.

Ahhoz, hogy saját belső fényedből vissza tudj adni valamit a világnak, tudnod kell, miből van ez a fény. Ismerned kell a módját, hogy tüzet szíts magadban, és azt is, mivel kell táplálnod ezt a lángot, hogy ki ne aludjon. Nem adhatod oda az utolsó szál lángocskát, sem a parazsat, aminek őrzése a dolgod lenne. Úgy kell elképzelned ezt, mint egy tábortüzet: minél nagyobb benned a tűz, annál több meleget és fényt ad – nem te, hanem a benned élő tűz – a körülötted élőknek.

Némelyek azt hozzák otthonról, hogy le se szálljanak a lóról, mert nem tudhatják, mibe keverednek. Jobb oda se pillantani, különben is mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Mások azt tanulják, hogy tartsák oda másik arcukat is, és hiába a kisujjukat nyújtották csak, ha valaki az egész karjukat, köpenyüket veszi el, odaadóak legyenek, és nehogy önzően bármit visszatartsanak. Vannak, akik szerint a világ minden köpenye rájuk vár, megint mások úgy érzik, nekik egy fél köpenyhez sincs joguk. Mindezek a minták azonban nagyon megnehezítik a dolgodat, ha egyensúlyra törekednél. Csak kardéles tudatossággal vagy képes a köpenyedből annyit adni, hogy neked elég maradjon.

Ha az egész köpenyedet odaadod, magadat teszed rászorulóvá. Ha a fényed kialszik mások szolgálatában, te magad is sötétbe kerülsz. Alapos önismereti (pl. biográfiai) munka során tanulhatod meg, hogy pontosan mekkora köpeny kell az útra és pontosan hol vágjon a kardod.

Vajon a benned élő koldus miben szenved hiányt?

Legyél te az a szent, aki észreveszed a szükségét.

Kép forrása https://www.laposte.fr/ 1997. évi bélyeg kiadás